Találkozás egy Himalájában élő Szenttel
2014. novemberi élményem megosztása
Az akkori utazásomat meghatározta az élmény, amely a Himalájában történt velem. Három hetes jógagyakorlásra érkeztem a rishikesi Ashramba. A harmadik hétre szerveztem egy öt napos himalájai túrát. A túravezetőm egy nagy tapasztalattal rendelkező helyi guide volt, aki összeállította az öt napos csillagtúránkat. A csillagtúra azt jelenti, hogy 2500 méteren volt a szállásunk és innen indultunk minden reggel különböző irányokba dzsippel, majd azt hátrahagyva túráztunk a hegyen. Második napra esett az elvonultságban élő szent ember meglátogatása. A hétköznapi életből visszavonult és a napjaikat spirituális gyakorlatokkal töltő embereket Szádhuknak hívják szanszkritül.
A Szádhu 3200 méter magasan egy kunyhóban élt. Kis csoportunk egy 600 méterrel lejjebbi kis falucskából indult el a 2 órás gyalogútra, ami a szent emberhez vezetett. Csodálatos tájakon vezetett az út, olyan különleges növényekkel övezett területeken haladtunk, amit az európai erdőkben nem látni.
A Szádhu szerény otthona egy fennsíkon épült, ahonnét csodálatos kilátás tárult a környező hegycsúcsokra. Meglepetésünkre nem a szent ember, hanem egy nehezen meghatározható korú fehér nő fogadott minket. A Szádhu éppen zarándoklaton volt, így a tanítványával ismerkedtünk meg, aki nagyon érdekes élettörténetet mesélt el magáról. 18 évesen Németországból egy himalájai túrára jelentkezett és akkor találkozott először a Szádhuval.
Amikor megpillantotta a szentet azonnal érezte, hogy megérkezett a mesteréhez a mester pedig érezte, hogy a tanítvány áll előtte. A lány hazautazott Németországba és befejezte tanulmányait, majd mindenét hátrahagyva egy hátizsákkal megérkezett a tanítójához. A szülei és a barátai értetlenül álltak a lány döntése előtt. Több mint 15 év telt el, amióta a Himalájában él a mestere mellett gyakorolva.
Egy templomot is építettek a kunyhójuk mellé, számomra megfejthetetlen módon odakerült építőanyagokból. A közeli völgyekben lévő falvakból sokan látogatnak ide istentiszteletet tartani. Többen kérdezték tőlem, hogy miből élnek itt a külvilágtól teljesen elzártan? Mivel az indiaiak szemében egy mindenről lemondott spirituális gyakorlót szent embernek tartanak, és ha adományozhatnak nekik, az megtiszteltetés az adományozó számára. Így a zarándokok és a közeli falvakból arra járók adományiból tartják fenn magukat.
Még közelebb hozott a helyhez, amikor megtudtam, hogy Szvámi Ráma is sokszor megfordult itt, amikor a Himalája hegyeiben tanult az ott élő jógiktól.
Ebben a találkozásban számomra az volt leginkább felemelő, hogy élőben láthattam egy európai embert, aki ilyen magas szinten gyakorolja a lelki életét.
