SZENTENDRE JÓGA
jóga & meditáció
Egyetlen jógatudomány létezik. Éppúgy, ahogyan az orvostudomány különböző szakterületei nem osztódnak orvostudományokra, a jóga különböző szakterületei sem hozzák létre a jógák sokaságát. Hatha jóga, laya jóga, náda jóga, mantra jóga, kundalini jóga és így tovább a rádzsa jóga (királyi jóga) egyedüli keretein belül léteznek. Az ebből kifejlődött jóga irányzatok eltérő hangsúlyok csupán, melyek célja, hogy támogassák az emberi személyiség különböző területeinek tökéletesedését a törekvő fejlődésének különböző szintjein, ugyanis a jógatudomány a magasabb rendű tudatosság elérésének módszere.
Ezen irányzatok közül a hatha jóga vált a legnépszerűbbé, sőt gyakorlatilag a jóga egészének szinonimájává is, ugyanis a hatha jóga először a fizikai testre fordítja a figyelmét és a legtöbb ember a fizikai testével azonosítja önmagát. Emiatt a többségnek a fizikai test eszközével kell kezdenie a spirituális valójához tett utazását. Ha azonban az eszközt (a testet) a spirituális utazás céljává tesszük, az nyilvánvalóan tévedés. Erre az eszközre finomabb erők és eszenciák hatnak, illetve lépnek vele kölcsönhatásba.
Hatha jóga
A hatha jóga az az ága a jógának mely egy sorozat testhelyzetet alkalmaz minden izom és ín nyújtására és erősítésére, melyek megrövidülhettek, összehúzódhatnak a mentális feszültségek és hibás testtartás hatására. Ezzel egy időben azok az izomcsoportok, melyek elgyengültek, mert nem használták őket, fokozatosan szintén megerősödhetnek. Az ellazulás nagyon fontos, a lábujjak hegyénél kezdve mindenegyes izmot megtanulunk ellazítani úgy, hogy ezeket az izmokat a figyelem középpontjába emeljük és ellazítjuk. A jógatesttartások fokozatosan elősegítik a feszes izmok ellazulását, a gyenge izmok megerősödését, ezáltal felszabadul a merev izmokban foglyul esett energia, és így más célokra hasznosítható. Tovább, amikor az akaratlagos izmok ellazulnak, az ember jobban képes tudatosítani belső állapotait. A testtartás feszültségéből eredő rendszertelen merevség többé nem homályosítja el a belülről érkező szubtilisabb jeleket.
Amikor a jógában a testtartásokat gyakoroljuk, akkor nemcsak megfeszítünk és ellazítunk, hanem koncentrálunk is, vagyis a tudatunkat fókuszáljuk arra, amit éppen csinálunk. Addig végezzük a nyújtást, az izmok nyújtását a testhelyzetben, amíg érezzük ennek a kellemességét, de fájdalmat nem tapasztalunk. Miközben gyakorolunk, légzésünkre is figyelünk. Amikor gyakorolunk és kezdjük érezni a feszültséget, akkor létrehozunk az elménkben egy képet erről a területről, ahol éppen gyakorolunk, és megfigyelve átlélegezzük, megpróbáljuk ellazítani. Ha ez az ellazulás megtörténik, akkor tovább vihetjük a mozdulatot a testtartáson belül.
A fizikai testhelyzetek, vagyis ászanák lazává, nyugodttá teszik a testet, megszabadítják az ideges mozdulatoktól vagy az izomfeszültségtől. Amikor valaki teljesen ellazult, még mindig nem mozdulatlan, mert a lélegzet mozgása megtöri a csendet. Így, amikor a testet ellenőrzés alá vettük, a figyelem automatikusan a lélegzet felé fordul. A lélegzet és annak váltakozó történései a tanulás következő tárgya. Ez a kapocs a durvább fizikai test és az elme szubtilisabb világai között fennáll. A lélegzet azonban nem pusztán egy akadály, amit le kell győznünk, mielőtt elérjük az elmét. Helyes alkalmazása kulcs az elme uralásához és a továbblépéshez a tudat újabb birodalmaiba. A lélegzet tudatos és szándékos irányításának megtanulásával kulcsot kapunk érzelmeink és tudatunk uralásához.
Jógaóráimon a fizikai gyakorlatok elvégzése után tizenöt perces relaxáció következik, melyet 20 perces meditáció követ. A meditáció nem szerves része a jógaórának, de mindenkinek ajánlom, hiszen a jóga rendszerének egyik legfontosabb állomása a meditáció. A meditáció célja az elme gondolathullámainak teljes lecsendesítése.
Ez a gyakorlás közelíti a turiját, az éberségen, álmodáson és alváson túli állapotot. A turiját tartják a legmagasabban fejlett tudatállapotnak /szamádhi/, amit a meditáció állhatatos és szisztematikus gyakorlásával lehet elérni. A jógik állítása szerint ebben az állapotban a tudatnak nincs szüksége arra, hogy az agyon keresztül fejezze ki önmagát. Az elmét vagy pontosabban a tudatosságot, akaratlagosan visszavonják a központi idegrendszer funkcióiból.
A hatha jóga gyakorlása hiányos lesz az olyan erők és energiák némelyikének megértése nélkül, mint például az elme és a prána. Abban a pillanatban, amikor ezeket az erőket megértjük, a hatha jóga gyakorlása megnyitja azokat a csatornákat, melyeken át ezen esszenciák a testbe áramlanak a gyakorlás során. E nélkül a hatha jóga pusztán fizikai gyakorlatok egy rendszerévé válik. A finomabb esszenciák tudatosítása nélkül maguk a gyakorlatok befejezetlenek lesznek és sem tökéletesen elsajátítani nem tudjuk őket, sem a bennük rejlő lehetőségeket nem tudjuk kibontakoztatni.
A himalája jóga
Személyes utam részét képezi a himalája jóga gyakorlása. E rendszerben éppúgy jelen vannak a testhelyzetek (ászanák), a légző-és energetikai gyakorlatok (pránajáma), mint a különféle relaxációs gyakorlatok, és a jógikus alvás (jóga nidrá). Kiemelt fontosságú még az elme csendjének (silence) gyakorlása.
A himalájai jóga dhnyána jóga rendszer, vagyis a „tudás” útja, amely a jóga minden ágát kidolgozza és gyakorolja, ám minden gyakorlat által a végső célt, a meditációt, a szamádhit keresi. A Himalájai Tradíció a spirituális tudás töretlen folyama, amely a himalájai barlangkolostorokban élő nagyszerű bölcsektől származik. A hagyomány kapcsolódik Maitréja Buddhához is, és ősi kapcsolata van a kereszténységgel, ami lehetővé teszi, hogy mind a nyugati és keleti kultúrákban továbböröklődjön a jóga ezen hagyományvonala.
Rendszeres meditáció révén kialakul egy ellazult, nyugodt, békés alapérzés. Aki meditáción vesz részt, az nem érzi magát annyira zaklatottnak és űzöttnek. A környezeti ingerek kevésbé terhelik meg, és ritkán mutat stresszreakciókat.
A Tradíció tanításai Pátándzsáli Jóga-szútráinak bölcsességét ötvözik a tantrák filozófiájával és gyakorlataival, valamint azokkal a különleges szóbeli instrukciókkal és beavatási tapasztalatokkal, melyek szentek és mesterek hosszú láncolatán keresztül adódtak tovább.
A himalájai jógát jelenlegi formájában Szvámí Ráma adta át az amerikai-nyugati kultúrában élőknek, és tanítványa, utóda Szvámí Véda folytatja munkáját.