TELJES JÓGA LÉGZÉS
TELJES JÓGA LÉGZÉS
A különféle légzésritmusok megtanulása az egyik legfontosabb része a jóga elsajátításának. A lélegzet nemcsak a testet és az elmét befolyásolja, hanem eszközként használható magasabb tudatállapotok elérésénél is.
A kezdők olyan gyakorlatokat sajátítanak el, melyek során megtanulják tökéletesen kiüríteni tüdejüket, majd teljes kapacitásában feltölteni levegővel. Az egyik ilyen gyakorlat a „teljes jóga légzés”, mely alatt a tanítvány lassan kilélegzik, miközben tüdeje különböző területeire koncentrál. A tüdő alsó részét a hasi izmok segítségével üríti ki, a középső részt a bordák enyhe befelé húzásával, majd végül a mellkas és a váll mögötti részek következnek. Ezt lassú, egyenletes, szabályos belégzés követi, megint csak a tüdő minden egyes területére koncentrálva, ahogy a levegő befelé áramlik. Ez a gyakorlat segít korrigálni a felszínes, helytelen légzést, megismerteti a tanítványt a légzés során működésbe lépő testrészekkel, és lehetővé teszi a tüdő teljes kihasználását.
A gyakorlat során megtanuljuk azonosítani és megkülönböztetni a bordakosár, a rekeszizom és a hasizmok mozgását. A legtöbb ember nincs tudatában a légzést kísérő belső mozgások sorozatának, különös tekintettel a rekeszizom mozgására. A rekeszizom teljes kihasználása, amit lassú, egyenletes, mély légzéssel érünk el, a mellkas és más izmok ellazulásához vezet, és ezzel nyugodt, ellazult tudatállapotot érünk el. Ennek egyszerű oka van: a rekeszizom elhelyezkedése tökéletes a tüdő leghatékonyabb tágításához és összehúzásához. A rekeszizom használatával, minimális munkával maximális levegőcserét érhetünk el. Amikor a rekeszizom helyett a bordakosár dolgozik, jóval több mozgásra és erőfeszítésre van szükség. Ráadásul a mellkasi izmok használata a légzés során egyfajta biológiai vészreakcióval van kapcsolatban.
