A Himalájai Tradíció a spirituális tudás töretlen folyama, amely a himalájai barlangkolostorokban élő nagyszerű bölcsektől származik. A hagyomány kapcsolódik Maitréja Buddhához is, és ősi kapcsolata van a kereszténységgel, ami lehetővé teszi, hogy mind a nyugati és keleti kultúrákban továbböröklődjön a jóga ezen hagyományvonala.
 

A himalájai jóga dhnyána jóga rendszer, vagyis a „tudás” útja, amely a jóga minden ágát kidolgozza és gyakorolja, ám minden gyakorlat által a végső célt, a meditációt, a szamádhit keresi. Rendszeres meditáció révén kialakul egy ellazult, nyugodt, békés alapérzés. Aki meditáción vesz részt, az nem érzi magát annyira zaklatottnak és űzöttnek. A környezeti ingerek kevésbé terhelik meg, és ritkán mutat stresszreakciókat.
 
Mindez nem jelenti azt, hogy Tradíció kizárólag a meditáció gyakorlatait tanítja: e rendszerben éppúgy jelen vannak a testhelyzetek (ászanák), a légző-és energetikai gyakorlatok (pránajáma), mint a különféle relaxációs gyakorlatok, és a jógikus alvás (jóga nidrá). Kiemelt fontosságú még az elme csendjének (silence) gyakorlása.
 
 A Tradíció tanításai Pátándzsáli Jóga-szútráinak bölcsességét ötvözik a tantrák filozófiájával és gyakorlataival, valamint azokkal a különleges szóbeli instrukciókkal és beavatási tapasztalatokkal, melyek szentek és mesterek hosszú láncolatán keresztül adódtak tovább.
 
A himalájai jógát jelenlegi formájában Szvámí Ráma adta át az amerikai-nyugati kultúrában élőknek, és tanítványa, utóda Szvámí Véda folytatja munkáját.