Kilenc tévhit a gerincfájdalomról
Az észak-amerikai Gerincgyógyászati Társaság (NASS), mint a hátfájás specialistája, felmérést végzett, amelyből kiderült, melyek a leggyakoribb tévhitek a betegek körében a gerincfájdalmakkal és kezelésükkel kapcsolatban.
1. tévhit: A mozgás hátfájást okoz
A valóság: A rendszertelen és kimerítő, vagy hirtelen végzett sportolás, mozgás (ide értjük a kertészkedést is!) okozhat hátfájást. Ezzel ellentétben a rendszeres, mérsékelt testmozgás segít elkerülni a fájdalmat. Ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, a gerincnek szüksége van a rendszeres átmozgatásra, erősítésre, ami lehet kondicionáló torna, úszás, jóga, könnyű súlyzós gyakorlat, de egyszerű gyaloglás is. Edzés nélkül az izmok elgyengülnek, ami hátfájást és akár sérülést is okozhat. Akinek gerincpanasza van, annak az orvosi diagnózist és kezelési előírást követően a megfelelő gyógytornát kell rendszeresen végeznie, illetve az orvossal, vagy gyógytornásszal közösen találhatják meg azt a testre szabott mozgásformát, ami segít a gerincpanaszok elkerülésében.
2. tévhit: A műtét teljesen meggyógyítja a gerincpanaszt
A valóság: A gerinc porckopásos betegségeinek műtéti kezelése csökkenti a fájdalmat és javítja a beteg állapotát. A legtöbb beteg műtét után arról számol be, hogy elmúlt a fájdalom, és így visszatérhetett a normál tevékenységeihez. Azonban néhány betegnél csak részleges fájdalommentesség érhető el és - nagyon ritkán - még komolyabb fájdalom is jelentkezhet az operáció után. Ezért nagyon lényeges a pontos diagnózis, mely segít a megfelelő kezelés kiválasztásában. A megmaradó fájdalom oka például az erre hajlamosaknál a műtéti területen keletkező hegesedés.
3. tévhit: Akinek megműtik a gerincét, az élete végéig műtétekre szorul majd
A valóság: A legtöbb beteg esetében nem szükséges a műtét. Mikor a gerincszakértő azt javasolja, hogy a műtéttel vegyék elejét a fájdalomnak, általában már világos diagnózist állítottak fel. Ezekben az esetekben többnyire már régebb óta fennáll a fájdalom, és nem volt eredményes a konzervatív kezelés, a gyógyszer és fizikoterápia és a rehabilitációs kezelés sem. A gerincműtét minden esetben egy lehetőség, amelyről a beteg eldöntheti, hogy akarja-e.
4. tévhit: A gerincműtét túl sok kockázatot rejt, pl. a bénulásét.
A valóság: Bármely műtétnél fennáll a veszélye a szövődménynek, mint például vérrögök képződése, vagy fertőzés. A bénulás az egyik legrettegettebb szövődménye a gerincműtétnek, de egyúttal ez az egyik legkevésbé valószínű is, hiszen a leggyakoribb gerincműtétek nem járnak a gerincvelő érintésével. A modern orvosi műszerek és képalkotó berendezések olyan kimagasló segítséget (vagyis a műtött területhez való hozzáférést és rálátást) nyújtanak a sebészeknek, melyekkel a gerincműtétek ma már minden korábbinál biztonságosabbak. A félelmek eloszlatására érdemes a műtét előtt alaposan megvitatni a műtéti kockázatokat és előnyöket orvosunkkal.
5. tévhit: Az ágynyugalom a legjobb gyógymódja a gerincfájdalomnak
A valóság: Az ágynyugalom is hozzájárulhat a hátfájás rosszabbodásához! A napokig tartó fekvés az izmok gyengeségét okozza. A tehetetlenség érzése, az, hogy az ágyban fekve telik minden nap, mindaddig, míg a fájdalom tart, negatív érzelmi hatást, depressziót vagy szorongást válthat ki. A heveny gerincfájdalom csökkentésére legfeljebb egy-két nap ágynyugalom szükséges, a továbbiakban mérsékelt mozgás javasolt.
6. tévhit: Ha az ember gerincorvoshoz fordul, annak szükségszerűen műtét lesz a vége
A valóság: Először is, nem minden gerinccel foglalkozó orvos sebész. Neurológusok, reumatológusok, radiológusok, gyógytornászok vesznek részt a gerincpanaszok kivizsgálásában és kezelésében. Másodszor, gerincműtétet csak a betegek nagyon kis százalékának javasolnak. Az esetek túlnyomó többségében konzervatív kezelés szükséges, kivéve azoknál, akiknél a műtét végzését szükségessé tevő panaszok jelentkeznek. Ezek a végtagok bénulása, vizelet és széklet-tartási nehézség.
7. tévhit: Akinek fáj a gerince, valószínűleg műtétre van szüksége
A valóság: Szinte mindenki megtapasztalja az élete során, milyen is a gerincfájdalom. A panaszok többségénél a gerincfájdalom kezelés nélkül is javul, sok esetben azonban szükség van konzervatív (azaz nem műtéti) kezelésre is, vagyis gyulladáscsökkentő gyógyszerek alkalmazására, gyógytornára, illetve a fizioterápia egyéb eljárásaira. A panaszok körülbelül egy százalékánál javasolt a gerincműtét.
8. tévhit: A gerincfájdalom normális velejárója az öregedésnek
A valóság: A gerincfájdalmakkal nem kell együtt élnünk, és itt nem számít a kor sem! Ahogy öregszünk, egyre fogékonyabbak leszünk mozgásszervi eredetű fájdalmakra, ezért idősebb korban még fontosabb a gyógytornásztól megtanult, egyénre szabott tornasor mindennapi gyakorlása. Ezzel az idősebb korban gyengülésre hajlamos izmokat jó erőben tarthatjuk, megelőzve a tartós gerincfájdalmat.
9. tévhit: Ha fájdalomcsillapítókat szed valaki, függővé válhat
A valóság: A gerincpanaszok miatt használt nem szteroid gyulladáscsökkentők nem okoznak függőséget. Ugyanakkor igaz az is, hogy a mellékhatásaik miatt a lehető legrövidebb ideig szabad csak szedni ezeket a gyógyszereket. Akinek más betegsége is van (például magas vérnyomás, szívritmus zavar, gyomorfekély, cukorbetegség), az csak kezelőorvosa ellenőrzése mellett szedheti ezeket a gyógyszereket.
Az írás az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársának közreműködésével készült.
